Bizony, már csak 27 nap van hátra az indulásig...
Ezzel kapcsolatban kettős érzések kavarognak bennem, egyrészt a kíváncsiság és az izgalom, hogy milyen lesz egy másik országban, egyedül megállni a helyem...és a félelem, illetve szomorúság, hogy itt kell hagynom...na kit?:) Igen őt! Meg persze a szüleimet és a nagyijaimat.:( Ja és persze a Májkit.:(
De bízom benne, hogy ez a 3 és fél hónap olyan sok pozitív tapasztalatot és szuper lehetőségeket ad majd nekem, hogy ez az idő NÉLKÜLÜK nem lesz olyan nehéz.:)
Csak pozitívan kell hozzáállnom a dolgokhoz!
